Hogyan lesz a patriarchátusból végül matriarchátus?
A legarcpirítóbb feminista hazugság, a mindent vivő Patriarchátus bemutatásakor az antropológiát, a történelemtudományt és az evolúciós biológiát hívjuk segítségül, hogy megértessük kedves olvasóinkkal, miért alakult ki szükségszerűen ez a fajta társadalmi berendezkedés. Végezetül rátérünk arra is, hogy miképp alakul át ez a titokzatos patriarchátus az ellentettjébe, a matriarchátusba.
A törzsi korszak
Ahelyett, hogy nagyító alá vennénk az egyes, párhuzamosan létező civilizációk fejlődését, inkább antropológiai szemlélettel mutatjuk be, hogy miként fejlődtek az idők folyamán az ősközösségek. Mint azt tudjuk, a legtöbb civilizáció törzsi létformában kezdte a pályafutását. Egy ilyen törzs átlagosan ötven Férfi, nő és gyermek kisközösségét jelentte. Ezek a törzsek hihetetlenül veszélyes körülmények között éltek. Ebben a korban a puszta túlélés is olyan mértékű, folyamatos erőfeszítést kívánt meg az emberektől, amelyet a mai urbanizált utódaik még elképzelni sem tudnak. Főleg az az egyenlősdi mániás jogvédőink jönnének zavarba ott, ahol az erősebb kutya baszik. Az őskorban az emberre állandó veszély leselkedett. Bármelyik pillanatban életét veszthette valamilyen veszélyes vadállat, betegség, élelmiszerhiány vagy egy ellenséges törzs "hadjárata" következtében. Ilyen súlyos körülmények között vajon mi volt az emberiség reakciója? Eszükbe juttott például az, hogy egy politikailag korrekt, "befogadó" kultúrában élve figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az ellenséges törzs 100 méterre tőlük épp arra készül, hogy az első adandó alkalommal asszonyostul, csecsemőstül lemészárolja őket? Kurvára nem. A patriachátus születése és a kultúra fejlődése
Hatékonyságának köszönhetően, a patriarchátus politikai és kultúrális rendszerré fejlődött az idők folyamán. Amikor az embernek folyamatosan résen kell lennie a fentebb már leírt állandó veszélyforrások miatt, vajon mi lesz a prioritás? A nők védelmezése. Ha nincsenek nők, a törzs nem tud növekedni, reprodukálódni és akkor kihal. Ez ilyen egyszerű. Gondoljunk csak bele abba, hogy már 4 Férfi is elegendő a reprodukcióhoz, ha mindegyikre jut 50 nő. Fordítva ez a felállás nem működik, mert egy nő évente csak egy gyereket képes a világra hozni. Tegyük még hozzá ehhez a csecsemőhalandóságot is, ami az emberiség történelmének nagy részében egy teljesen hétköznapi dolog volt. Akkoriban 4 újszülöttből csak ketten érték meg a felnőttkort. Ha jóindulatúan ikrekkel számolunk, akkor se tartanánk sokkal előrébb. Így tehát a patriachátusnak, ellentétben a modern tévhittel, nem a nő elnyomása a célja, hanem pont ellenkezőleg, A NŐ VÉDELME! Ennek fényében vicces, amikor a feminista élharcosok fröcsögve mondják, hogy "vííí dont níííd jóóór proteksön" , meg hogy takarodjatok ki a pinánkból. A mi stabil, nyugati társadalmainkban élő nőknek már nincs szüksége a Férfiak védelemre. Helyettük ott van nekik mert állambácsi, a jóléti rendszer, amit egyébként kizárólag FÉRFIAK hoztak létre nagyjából NEKIK. A jóléti társadalmakban a nők minden következmény nélkül mereszgethetik a seggünket, túlélésük teljesítményüktől függetlenül garantált. Láttak már olvasóink például hajléktalan nőt? Na ugye! A vicc az, hogy a jóléti társadalmak fennmaradását pont a NŐK fenyegetik azzal, hogy a tényeket feláldozzák az érzelmek oltárán. Az életveszélyes munkákat mindig, minden korban a Férfiakra testálták, akik ezeket büszkén el is vállalták, hiszen képesek voltak megérteni azt, hogy ők feláldozhatóak, míg a nők nem. Nekik kellett élőhelyüktől függően medvére, szarvasra, bölényre vagy gazellára vadászni. Így fejlődtek ki a Férfi értékek. Veszélyesebb életet megkívánta az együttműködést, így földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül mindenhol kialakult a Becsületen, a Bajtársiasságon, az Erőn és a Bátorságon alapuló Férfikultúra. Számos Férfi halt meg vadászat és a kisebb konfliktusok közben, de ez még mindig jobb volt, mintha egy nő halt volna meg. Biztonságuk érdekében a nőkre hárultak a kevesebb vagy egyáltalán semmilyen veszéllyel nem járó feladatok, mint például a gyűjtögetés, a gyereknevelés, vagy a szövőszék. A patriarchátus több mint egy puszta "politikai rendszer", sokkal inkább egy életmód. Aztán felismerték, hogy ennek az életmódnak a megőrzése az egész "törzsnek" az érdeke. Az idők során a törzs népessége egyre jobban növekedett, szövetségek köttettek, majd megkezdődött a falvakba, később városokba való tömörülés. Kisközösségi, falusi életmód
Hála a patriarchátus hatékonyságának, az emberek ebben a szakaszban nagyobb, munkamegosztáson alapuló közösségekben élnek, ezres nagyságrendben. Van bőven étel, bőséges készletek és tető a fejük fölött. Idővel rájönnek arra, hogy nem feltétlenül szükséges az összes Férfinak vadászni. Sokkal hatékonyabb az, ha csak a leghozzáértőbbek csinálják. Felmerül, hogy azok, akik nem annyira jók a vadászatban lehet, hogy valami másban jók: például abban, hogy jól megy nekik a fémmegmunkálás, a fafaragás, vagy a kőfejtés. Hiszen ahhoz, hogy a vadász élelmet szerezhessen, vagy a harcos megvédhesse a közösséget, ahhoz előbb kell egy kovács, aki elkészíti a megfelelő eszközt a feladat elvégzéséhez. Láthatjuk tehát, hogy a munkamegosztást is áthatja a patriachátus, a nők érdekében természetesen. Kovácsok, vadászok, harcosok, állatidomárok, egyik se sérüléstől mentes munkakör, mindegyiket Férfi végzi. A nőkre továbbra is a főzés, szövés és a gyermekek felügyelete marad. Ez a fajta munkamegosztás a közösség felvirágzásához vezetett. Az erőszak, mint jelenség, egyre ritkábbá válik. Már csak csupán kocsmai verekedések, kisebb verekedések formájában van jelen. Néha persze előfordul, hogy egy nagyobb horda k0vülről megtámadja a közösséget, ám ekkor a férfiak előlépnek, hogy megvédjék azt, így ezek egyre ritkábban történnek meg. Összességében egyre kevésbé fordulnak elő azok a jelenségek, azok az okok, amelyek a patriarchátus jogosultságát igazolnák. Nagyvárosok, nemzetek kora
Vegyük szemre most a patriarchátust, mint gazdasági rendszert. A falvak már túlnőttek azon a szakaszon, hogy így nevezzük őket. Városokká alakulnak, amelyek általában valamilyen stratégiailag fontos helyen helyezkednek el: folyómentén, vízközelben, érclelőhelyeknél (bányavárosok) stb. Ezek a városok szövetséget kötnek egymással, és szépen lassan kialakul köztük a kereskedelem. Az elsőként várossá fejlődött faluban kezd gyengülni a patriarchátus. A lakosság nagyobbik része már a városokban lakik, és ahogy azt már annyiszor megtapasztaltuk az évek során, ők mennek először a levesbe. Miért van ez? Egyszerű: a városban élő ember soha nincs állandó veszélynek kitéve. A város a kereskedelem centruma, körülvéve egy csomó kisebb faluval, előretolt helyőrségekkel, amelyek a jelentkező veszélyek útját állják. Ha ez nem sikerül, a város népe akkor is ritkán érzékel valamit a falon túli világ veszedelmeiből. A biztonságnak köszönhetően a Férfiak munkaköre is átalakul egy kicsit: bankárok, hivatalnokok, kereskedők jelennek meg köztük. Néhány kézműves az életbenmaradáshoz szükséges eszközök helyett luxuscikkek készítésébe kezd. A patriarchátus még erős, de gyengülni kezd. A városi nők felfedezik, hogy egyre kevesebb veszély leselkedik rájuk, de ez nem nagyon érdekli őket, hiszen a Férfiak továbbra is védelemre szoruló lényekként tekintenek rájuk, és ez így nagyon kényelmes nekik. Az apjukkal a viszonyuk jó, sehol sincs még a "lázadjunk a semmi ellen" dili. Egy napon az utcákon megjelennek az iszákos trógerek, mert ugyebár nem mindenki dolgozik. Ezek főleg a felsőbb osztályokból süllyedtek le. Ezek helyenként bunkó módon bánnak a nőkkel, és egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem mennek haza a feleségeikhez. A nőkben pedig szép lassan elkezd felgyülemleni a harag. A feminizmus születése
A kereskedelem már túllépett a kisebb helyközi tranzakciókon, egy globális rendszerré fajult. Minden termékből és szolgáltatásból bőség van. Az egyre dühösebb nők egyre inkább elkezdik hallatni a hangjukat. A fiatalabb generáció agyát elkezdik mosni azzal, hogy nincsen szükség Férfiakra. Az idősebb generáció tagjai még ellenállnak, hiszen nagyon jól tudják, hogy a patriachátus tette lehetővé azt a kényelmet, jólétet, aminek köszönhetően ezeknek a nőknek egyáltalán lehetőségük van felszólalni. De ahogy szépen lassan kihalnak, az új ideológia rák módjára terjed szét a nők között. Köszönhetően a biztonságnak és a jólétnek, amit ugyebár a FÉRFIAK tettek lehetővé, egyre több az emberek szabadideje. Ők meg gyarapodnak, gazdagabbak lesznek, mindez kiváló táptalaja a hedonizmusnak, az erkölcsi értékvesztésnek és ami a legfontosabb: megteremti azt a luxust, hogy a tények elébe az érzelmeket helyezzük, hogy a rövidtávú dolgokat tartsuk szem előtt a hosszútávúak helyett. A nők egyre inkább betörnek a munka világába, részt vehetnek a politikai döntéshozatalban. A legfőbb területeken azonban továbbra is a patriachátus uralkodik: merkantilizmus, katonaság, és kereskedelem. Ez azért van, mert ha ezekben az iparágakban az érzelmeket tartanák szem előtt a tények helyett, akkor elég fájdalmas pofont kapnának a valóságtól: Oh, hogy nem kell fegyveresen védelmezni az áruval megrakodott hajót? Bizonyára a kalózok is így gondolják majd! A kevesebb felelősséggel, és veszéllyel járó munkakörökben azonban terjed a matriarchátus. A matriarchális értékeket valahogy így foglalhatjuk össze:
FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK! Ezeknek az értékek mind nagyon fontosak. Ki ne akarna egy nézeteltérést például kompromisszummal lezárni? A baj ott kezdődik, hogy a matriachátus nem szereti a "kellemetlen igazságokat" (painful truth, painful reality, les faits de la vie) és figyelmen kívül hagyva ezeket, a fenti értékeket erőlteti, ami sosem vezetett semmi jóra.
Kellemetlen igazságok:
A mai civilizáció születése
Az eddigiekből világosan látszik, hogy a patriarchátusnak köszönhetően született meg a mai modern civilizáció. Nagy utat járt be az emberiség a kis közösségektől a nyüzsgő, több milliós metropoliszokig. A nők is szavazhatnak, tanulhatnak, dolgozhatnak, vállalkozhatnak. Örökölhetnek, sőt, megölethetik saját magzataikat és ehhez a társadalom vígan asszisztál, a társadalombiztosítás pedig támogtja. Ez nem is okozott semmi problémát. Eddig. Csak aztán időközben a nők rájöttek arra, hogy a fent felsorolt tevékenységek önmagukban nem teszik őket boldoggá. Az "önmegvalósításnak" beállított tevékenység a többség számára valójában nem más, mint egésznapos, monoton, íróasztal mögötti körömreszelgetés. Persze vannak kivételek, de elenyészően. Ebben a szakaszban a patriarchátus már csak a társadalom legfelsőbb csúcsán létezik: politikusok, befektetők, tulajdonosok, bankárok… Miért van ez? Hát mert ebben a kemény "kellemetlen igazságokkal" teli világban soha nem érhetsz a csúcsra, ha egy punci vagy (lelki értelemben). Az elkényeztetett új generáció női tagjai már csak a vezető pozíciókban ülő Férfiakról vesznek tudomást, akik brühühü "elnyomják" őket. Ennek a nyomására, egyre több politikus kényszerül nőknek kedvező politikát folytatni. Több lesz a női diplomás, több lesz a nő munkahelyeken (de persze csak a légondícionált, fancy irodai környezetben). Több lesz a női politikus, a felsővezető, míg az érem másik oldalán azt látjuk, hogy egyre kevesebb nő lesz anya vagy háziasszony. Totális matriarchátus
Ahogy a társadalom egyre elkényeztetettebb lesz, és ahogy az idősebb generációk szépen eltűnnek, úgy tűnik el a maszkulinitás. Hivatalosan is matriachális korba léptünk, ahol az érzelmek, és a politkai korrektség miatt át kell siklanunk a "kellemetlen igazságokon". És akkor mi van? Hiszen mindenki tök jól érzi magát...egy ideig. A Férfiak évezredes kemény munkája beérett, végre hátradőlhetnek. Kényelmünkben megengedhetjük a valóság kizárását, senkit se érdekel a demográfia, a munkaképes korú lakosság rohamos léptekben való csökkenése, örökké gyerekek maradhatunk, tanulhatunk 30 éves korunkig...egy ideig. Lassan, de biztosan egyre kevesebb és egyre kevesebb az innováció. Nincsen már jobb teljesítményre sarkalló versenykényszer. A születések száma csökken, egyre több nő dolgozik, túl elfoglaltak a családalapításhoz. Egyre több a bevándorló. Nem tudnak, és sokuk nem is akar integrálódni. Aggresszíven viselkednek. A matriarchális agymosásban részesült generációk reakciója erre a következő: "Adjunk nekik állampolgárságot!" "Alkalmazkodjunk mi hozzájuk!" A még régi utat képviselő Férfiak egy markonyi csoportja tudja, hogy mindez persze jókora adag baromság, de senki se hallgat rájuk. "Rohadt fasiszta kirekesztők!" "2016 van, ha nem tudnátok!" Hiába próbálnak tenni bármit is, a már ötödik generáció óta zajló agymosás ellen tehetetlenek. Az új nemzedék nem képesek megbírkózni a hamis műveltséggel átmosott álértelmiségiek tömegeivel. Összeomlás
A betörő barbárok észreveszik, hogy milyen puhapöcsű az új világ, ahová megérkeztek. (Találós kérdés: vajon ők is a matriachális társadalmi berendezkedést részesítik előnyben?) Mire mindenki rádöbben, hogy mekkora a baj, addigra már késő. Önálló hadsereg már rég nincsen, a gazdaság az összeomlás szélére került. A korábbi feministák könyörögve kérik a Férfiakat, hogy tegyenek valamit, de ők már önmagukat se képesek megvédeni, nemhogy a nőket. Alacsony a tesztoszteronszintjük. A civilizáció összeomlik. A cikk eredetileg a Return of Kings weboldalon jelent meg és ide kattintva angolul olvasható. Ha elnyerte tetszésedet legújabb hiánypótló fordításunk, akkor nyomj azonnal tolj rá egy hatalmas like-ot. Ha meg alaposan felbaszcsiztad magad rajta, hát mindenképp szólj hozzá! Fontos nekünk a visszajelzésed, meg ez már amúgy is szinte egy ficki-ficki, nem?
|
Kapcsolódó cikkeink:
Emiatt az öt tulajdonságuk miatt váltak a nők a liberalizmus leghasznosabb idiótáiváA múlt heti Brexit népszavazás okozta meglepetés kapcsán talán nem csak bennünk merült fel a kérdés, vajon milyen tényezők vannak hatással a nők politikai preferenciáira. Hogyan élnek a szavazati jogukkal nőtársaink? Mi befolyásolja politikai döntéseiket?
Tényleg egyenlőséget akarnak a nők? Vajon tényleg egyenlőséget akarnának a nők? Ezt a kérdést minden nőnek fel kellene tennie magában. Mert én nőként őszintén szólva úgy gondolom, hogy a nők közül sokan egyáltalán nem akarnak nemek közötti egyenlőséget, vagy legalábbis nem valódi egyenlőséget akarnak.
Köszi feminizmus: Már nem a nők számítanak többé a boldogabbik nemnekAzt gondolnánk, hogy az emberi történelem azon szakaszát éljük, amelyben a legjobb dolog nőnek lenni. Hála az egyenlő jogoknak és az egyenlő béreknek, illetve a számos olyan lehetőségnek, amelyek segítségével gyerekjátékká vált a munka és magánéletet összehangolása, elmondhatjuk, hogy még soha nem volt ilyen jó dolguk a nőknek. Vagy mégsem?
A nők és a nőiesség halálaAz életedzett férfiak vonzó férfiak, mert a szívósság a férfiak és a nők számára is elismerendő tulajdonság. Szinte mindenki tiszteli az életedzett férfit, akkor is ha ellenszenves számára. Ugyanakkor az életedzett nők teljesen visszataszító lényeknek tűnnek: sem nem vágykeltőek, sem tiszteletet nem sugároznak, kizárólag elidegenedettség, megkeseredettség érezhető belőlük.
EGY AMERIKAI ANYA NÉVTELEN LEVELE JÖVENDŐBELI MENYÉHEZAz alábbiakban az amerikai A Voice For Men férfijogi portál 2013. január 15-i számában megjelent cikk magyar fordítását adjuk közzé azzal a megjegyzéssel, hogy bár a hazai helyzet még korántsem olyan elkeserítő, mint az amerikai, de pár éven belül akár simán behozhatjuk "lemaradásunkat".
|
|
|
Társadalmi folyamatokat felgyorsító Pro-Férfi magazin, a felnövekvő és a kifejlett alfahímek birodalma. Senki nem szorított pisztolyt a homlokodhoz azért, hogy olvasd, vagy hozzászólj. Ha felidegesíted magad, akkor először gondold meg, jó helyen jársz-e: Ez itt nem a Titanic mentőcsónakja. A kommenteket NEM moderáljuk.
No Bullshit Since 2012.
|