JAPÁNBAN MÁR NEM DIVAT A PINA - MÁSODIK, BEFEJEZŐ RÉSZ
Miközben kis hazánkban az Isztambuli Egyezmény kapcsán ismét csúcsra járatták a Nemek harcát, talán érdemes lesz vigyázó szemünket újra Japánra vetni. Arra a távol-keleti országra, ahol a nők a WHO „Tények a párkapcsolati erőszakról” c. dokumentuma szerint a világon legkisebb arányban (15 %) tapasztaltak párkapcsolati erőszakot életük elmúlt 12 hónapja során.
“A férfi a hibás,
Ha elbukik a nő: ha már eluntak, S más ölbe ontják, ami a mi kincsünk, Vagy tébolyultan féltékenyek és Kordában tartanak vagy ütnek is, Vagy néha léha módon elverik a pénzünk, Felforr a mi epénk is, szende báj Mellett megfér a bosszú vágya is.” - William Shakespeare Miközben kis hazánkban az Isztambuli Egyezmény kapcsán ismét csúcsra járatták a Nemek harcát, talán érdemes lesz vigyázó szemünket újra Japánra vetni. Arra a távol-keleti országra, ahol a nők a WHO „Tények a párkapcsolati erőszakról” c. dokumentuma szerint a világon legkisebb arányban (15 %) tapasztaltak párkapcsolati erőszakot életük elmúlt 12 hónapja során. Legalább a Huffnágel Életmód magazin olvasói legyenek tisztában azzal, hogy mi felé is menetelünk a nők úgynevezett “egyenjogúságának” kiterjesztésével. Az olyan Férfiellenes uszító cikkekkel, mint ami például tegnap az Origó-n jelent meg, vagy a Vodafone által oly büszkén bejelenett 30 országra kiterjedő szégyenletes, a Férfi dolgozókat diszkrimináló intézkedésekkel. Amint arra hűséges olvasóink jól emlékezhetnek, a Huffnágel Életmód magazin annak idején a nemzetközi sajtót is megelőzve számolt be Japánban kialakult fűevő kultúráról. Azt a cikkünket a mai napig 6649-en olvasták, az egy héttel később megjelent, hasonló Guardian cikk 2013-ban az angol magazin negyedik legolvasottabb posztja lett, három és fél millió (!!!) olvasóval. 2013-ban még tűnhetett úgy, hogy itt csak valami furcsa, japán sajátosságról van nagyba szó, ám tavaly év végén nagyot szóltak az amerikai és angol MGTOW kultúrát bemutató, a Breitbart konzervatív portálon megjelent Sexodus 1 és Sexodus 2 cikkek. Itt nem tudunk ugyan olvasottsági adatokról beszámolni, ám csak az első cikk végén majdnem 21 ezer (!!!) hozzászólás arról tanúskodik, hogy egyre többen kezdik felismerni azt a veszélyt, amit a feminizmus rendkívül káros ideológiája a nyugati társadalmak számára jelent. A legfrissebb hazai adatok szerint már nálunk is tény, hogy technológiai fejlődés a házimunka után a házasélet terhét is leveszi a magyar lányok, asszonyok válláról. MINDEN ÖTÖDIK Férfi már a biztonságos, mindig és mindenhol elérhető pornográfiát választja a megalázó udvarlás, a költséges barátnők és a Férfiakat rabszolgasorsba taszító házasság helyett. 3 és fél milliárd Férfi pedig nem tévedhet. Vége a pina hatalmának, a nőknek egy generáció alatt fel kell nőniük ahhoz a feladathoz, hogy megtanuljanak gondoskodni saját megélhetésükről, mert ebben egyre kevésbé találnak majd partnerre az eddig hozzájuk olyan lojális Férfiakban és a kormányzatokban. A mesterséges anyaméhből már kecske embriók születnek futószalagon, Dolly, a klónozott birka pedig már régóta szakállas hírnek számít. Technikailag minden adott ahhoz, hogy Földünk 2050-től kezdve fokozatosan élősködőmentessé váljon és a Termetés Koronái végre a legnagyobb békében és egyetértésben nekiláthatnak a Civilizáció 2.0 építésének. Onnantól számítva 100 év múlva már senki nem fog arra emlékezni, hogy itt valaha is nők voltak. Az utódra vágyó Férfi olvasóinknak addig is azt javasoljuk, hogy forduljanak egy béranyához, amelynek költsége mai árakon olyan 2-3 évnyi feleségtartás költségének felel meg, viszont segítségével már most kiküszöbölhetik az eddig minden férj és gyermek életét megkeserítő házisárkányt. Mivel a japán fűevőket bemutató cikkek eddig kivétel nélkül olyan nyugati újságírók tollából születtek, amelyek a jelenséget kétségbeesetten próbálták a feminista narratívának megfelelően értelmezni, az olvasókban olyan hamis kép alakulhatott ki, hogy “ez nálunk nem történhet meg”. Ezért szolgált különös örömünkre az, hogy a nemzetközi MGTOW portálon rábukkantunk egy olyan autentikus véleményre, amelyben egy igazi japán fűevő ad hajszálpontos helyzetjelentést az elsőre aggasztónak tűnő, ám valójában nagyon is reménytkeltő helyzetről. A szerző Kyojiro Kagenuma, és rögtön az elején kijelenti, hogy ő bizony nem számít a Fűevő kultúra bármiféle szakértőjének. Aki a témában szerzett szakértelmével kérkedik, annak célja a tapasztalata szerint a feminista narratíva erősítése. Bár írásában találunk pár linket, amelyek olyan cikkekre mutatnak, amelyekkel Kagenuma egyetért, ez távolról sem egy tudományos mű vagy kutatás, egyszerűen a szerző saját véleményét tükrözi. A nők találták ki a fűevő kfejezést, hogy nevetségessé tegyék az ilyen japán Férfiakat Maga a Soushoku-kei Danshi, azaz a “fűevő fiúk” kifejezés Maki Fukusawa agyszüleménye. 2007-ben alkotta meg a szót, amirt aztán 2009-2010 körül fedezett fel a nemzetközi sajtó. Mivel a Fukusawa név mögött egy nő rejtőzik, mindannyiunk számára nyilvánvaló a feminista perspektíva. A kifejezésre azonnal lecsapott egy másik nő, Megumi Ushikubo, a japán Infinity marketing cég feje, hogy azt a felhasználja a “Fűevő, nőies Férfiak alakítják át Japánt” című áltudományos munkájában. Meg kell még említenünk a Osaka-i Egyetemen oktató Masahiro Morika professzor urat is, aki a nagy sikerű “Szerelmi tanácsok fűevő srácoknak” című könyvével hozzájárult a kifejezés elterjedéséhez, ez azonban nem változtat a tényen, hogy a fűevők kifejeztést nők találták ki a maguk útját járó japán Férfiak lejáratása céljából. A fűevő Férfiak ugyanis nem beszélnek másokkal arról, hogy ők fűevők. Mi csak elvagyunk magunkban és ezt az, amitől a nők nagyon kiborulnak. A japan bétahím bukása A legtöbb japán Férfi, a híres-neves “salary-men”-ek általában munkamániások. Sokat túlóráznak, hogy aztán minden egyes, kemény munkával megkeresett jent hazaadhassanak az asszonynak - igen, az utolsó fillérig mindent. A feleség ebből zsebpénzt ad a férjének, a többit pedig megtartja magának. Nem vicc, Japánban így mennek a dolgok. Ezek a Férfiak mind bétahímek, akiket a feleségük halálra dolgoztat. Mindenki, aki képes a gondolkodásra, könnyedén beláthatja, hogy ennek a hagyományos szerepnek az elutasítása áll amögött, hogy a fűevő kultúra ilyen széles körben elterjedhetett a szigetországban. A fűevő Férfiak a szerelmi életük, valamint a munkához és az ahhoz kapcsolódó fogyasztás tekintetében fellázadtak a Nikushoku Danshi és a többi ragadozó Férfi által képviselt hagyományos Férfi szereppel szemben. Kevesen tudják, hogy a fűevő kultúra már jóval a szó megalkotása előtt is létezett. Már a kilencvenes években, a japán gazdaság hanyatlásnak kezdetekor megjelentek az első fűevőnek tekinthető japán Férfiak. A japán gazdaság hanyatlása azonban folytatódott és emiatt beszélhetünk ma már pár Férfi helyett egy egész mozgalomról. A tipikus mai japán fűevő 35 éves vagy még annál is fiatalabb Férfi, pontosan egyidős tehát a Japán gazdaság elhúzódó válságával. Egy több mint 20 éves jelenségről van szó, amelynek a kezdetekkor még nem is volt neve. A Fűevő Férfiak elutasítják a hagyományos japán nemi szerepeket, helyette inkább a személyes boldogságukat heylezik előtérbe. A fűevők bekerülnek a hírekbe Ha valahol a japán fűevőkről olvashatunk, akkor a többnyire nőnemű szerző valami ilyesmit állapít meg a fűevő Férfiakról:
Amikor ezeket a cikkeket olvasom, az egyik kezemmel mindig el kell takarjam az arcomatat, ezzel jelezve megdöbbenésemet. Mert míg a fenti megállapítások külön-külön akár igazak is lehetnek, ezek az általánosítások rendkívül félrevezetőek. A Fűevő Férfiak nagy részére például egyéltalán nem igaz mind a négy kitétel. Vannak olyanok, akikre igaz ezek egy része, de sokan vannak olyanok is bőven, akikre az egyik sem bizonyul igaznak. Azt állítani például, hogy a Fűevők minden pénzüket divatcikkekre és szépségápolásra költik és közben azt állítani, hogy a fogukhoz vernek minden garast, miközben ugye egyértelműen luxuskiadásokról beszélünk, egyszerűen nevetséges. A legfrissebb felmérések szerint a 20 és 35 év közötti japán Férfiak 70%-a, nem kevesebb mint 2 és fél millió Férfi vallja magát fűevőnek. Ezek egy része (de nem mind) tekintető NEET-nek (Not Employed, in Education or Training, azaz se állása, se diplomája és nem is tervez ilyesmit), egy másik részük pedig Freeter (azaz legfeljebb részmunkaidőben dolgozik, de legtöbbször egyáltalán nincs állása). A többiek olyan szubkulturákhoz tartoznak, mint a manga, a cosplay, a számítógépes játékok vagy a japán felnőttfilmek (azaz a pornó) rajongóinak tábora. Japánban a NEET-ek és Freetekek mellett találkozhatunk számos olyan fűevő Férfival, akiknek van rendes, 8 órás munkája. A NEET-ek és Freeterek érthető okokból tényleg alaposan megnézik mire költenek, ők egyszerre fűevők (Soushoku-kei Danshi) és otakuk azaz nerd-ök. Mellettük még metroszexuálisok tűnnek ki a fűevők változatos közösségéből. Bár ők viszonylag új jelenségnek számítanak a mozgalomban, a média mégis szereti a japán fűevő Férfiakat egységesen metrószexuálisnak beállítani. A másik dolog, amit a média előszeretettel hangsúlyoz, az fűevő Férfiak sérült büszkesége és méltósága. Míg a hagyományok szerint élő japán nő nem utasítja el a Férfiak jelentette anyagi és szexuális előnyöket, addig a modern, öntudatos japán nő már képzettségének és munkaerejének köszönhetően nem kér ezekből, állítják egybehangzóan. Ha ez így lenne, akkor a “lázadó japán szinglik” valamikor a kilencvenes években maguktól ébredtek, mert a zárt japán társadalomban a feminizmus rákfenéje akkoriban még ütötte fel a fejét. “Újabb lökést ad a japán népesedési válság mélyülésének, hogy egy friss demográfiai jelentés szerint a helyi fiatalok jelentős részét nem érdekli a szex - adta hírül szerdán a BBC Online. A szóban forgó kormányzati jelentés szerint a fiatal japán férfiaknak több mint harmadát - a nőknél valamivel nagyobb ez az arány - nem érdekli az ellenkező nem és a szex.” A feminista doktrina által uralt nemzetközi és hazai sajtóban nem győzik azt hangsúlyozni, hogy a felkelő nap országában a Férfiaknál már csak a nők utasítják el jobban az ellenkező nemmel űzött szexet, így törve ki a patriarchizmus által eddig rájuk kényszerített kényelmes rabszolgatartó szerep béklyójából, önként lépve az emancipáció igen csak rögös útjára. Érthető, hiszen valamivel csak meg kell magyarázni azt a nem túl hizelgő bizonyítványt, amit a fűevők állítottak a japán nőkről. Hogy ez a bődületes baromság nálunk terjedni kezdett, azért Ferber Katalin, a tizenhét évig Japánban élő és tanító professzorasszony könnyed, szellemes hangvételű “Mindenki szellemi kalauza: Japán“ című könyvének köszönhető. Ő egyébként az a fajta közgazdász, aki mindig szívesen nyilatkozik gender témákban, legutóbb például a Conchita Wurst jelenség kapcsán szólalt meg. Kicsit álljunk meg itt a fordítással és szemezgessük Ferber professzorasszony magvas gondolataiból: “A nők társadalmi helyzete, megbecsülése Japánban kettős. Egyrészt a legtöbben egyre magasabb iskolai végzettségük ellenére két, maximum három évvel munkába állásuk után férjhez mennek. Ez azzal jár, hogy abba kell hagyni a munkát, mivel a japán cégek többsége nem kíván megbízhatatlan munkaerőt foglalkoztatni. Értsd, aki férjhez ment, az előbb-utóbb gyereket akar, s akkor vége is a hatékony, megbízható foglalkoztatásnak, hiszen gyermekvállalás lehetetlen teljes munkaidő mellett.” “Pedig szakmai felkészültséggel, egyetemi vagy főiskolai diplomával főállású háziasszonnyá válni, nem szabad választása a japán nőnek, neki egyszerűen nem lehet más döntése. Ha gyermekei is vannak, akkor a tanító mama nevet kapja Japánban, mert a gyerekek oktatását az iskola után neki kell folytatni, ha nem akarja, hogy csemetéi ne végezhessenek főiskolát vagy egyetemet. Azaz miközben a japán nők helyzete látszólag alárendelt, igazi kárpótlást az otthoni egyeduralom jelenti, hiszen a férj és apa a mindennapok nagy részét a munkahelyén tölti. A nő Japánban ezért arra kényszerül, hogy megossza saját társadalmi szerepeit a csendes, szinte döntésképtelennek tűnő alárendelt hölgy és a saját döntéseit egyedül és kíméletlenül meghozó otthoni egyeduralkodó között.” “Az évszázadok során japán nők millióiba sulykolták bele, hogy egy nőnek mindig hallgatni kell, a nemi diszkrimináció pedig itt mindennapos dolog. A külföldiek sztereotip elképzelései a japán nőkről – szelídek, simulékonyak, szívesen hallgatják férjüket, természetesen a legnagyobb csendben – ugyanúgy megvannak a japán férfiakban is. A valóságban azonban nagyon sok japán nő kőkemény főnök a családban, remekül helytáll a nehéz helyzetekben, szívós, okos és rátermett, tele jobbnál jobb ötletekkel. Mindezt persze titkolni kénytelen, nehogy megszégyenítsék. Kettős személyiség lakik benne: egyszerre szelíd és kemény, halk szavú és szókimondó, romantikus és rideg, félénk és bátor. Vagyis ezt várják tőle, ő pedig mindent megtesz, hogy ennek megfeleljen.” “Aztán persze itt vannak a szinglik, a lázadók, akik nem kívánnak férjhez menni, mert látják ennek a csapdáit, s a japán szociológia egyik jeles művelője nemes egyszerűséggel parazitáknak nevezi őket, akik nem igazán pozitív modelljei a nők pénzügyi és gazdasági önállóságának. A csendes, visszafogott, férjének és gyermekeinek élő feleségek országában ők azok, akiknek véleménye van (minő szörnyűség) ráadásul azt az anyagi biztonságot, amit régebben csak egy férj tudott nyújtani, ők megteremtik maguknak.” “Egyébként manapság – gazdasági válság van, ugye – már egy férj sem tud garantált biztonságot nyújtani, hiszen egyre többen veszítik el az állásukat. A társadalom részéről sem tapasztalható már olyan megvetés az egyedülálló életmódot folytató nőkkel kapcsolatban, mint korábban. Jelenleg több százezer szingli él az országban, s önállóságuk egyetlen szépséghibája, hogy mindegyikük szülei lakásában (praktikus, mert nem kell horribilis lakásbérleti díjat fizetni), és többségük szülei zsebpénzéből. Akik viszont dolgoznak és keresnek, azok a fizetésüket csaknem teljesen magukra költik, így velük gyakran találkozhatunk a különböző bevásárlóközpontokban. Ők a legdivatosabb ruhákban, a trendi éttermekben csacsognak hasonszőrű barátnőikkel, az otthoni házimunkát pedig anyuka úgyis elvégzi helyettük. Ők utazgatnak a világban, és egyáltalán nem foglalkoznak a férjhez menés gondolatával – ha pedig hiányozna a gyerek, hiszen mégiscsak nőkről van szó – hát vesznek egy kutyát. Az új divat szerint az ölebeket is lehet öltöztetni, dédelgetni, sőt babakocsiban tologatni mint egy gyereket, a felelősség pedig jóval kisebb.” “Vannak aztán a szingli hölgyek (őket bővebben elemeztem a nőkről szóló részben), akik hasonló életmódot folytatnak, de ők kicsit puccosabban, mamapapa finanszíroz ezt-azt, utazgatni is lehet, külföldi fiúkkal is próbálkoznak, hátha ez a kiút (egyre többen választják), aztán rájuk köszönt a húszas éveik vége, s már nem tudnak férjhez menni semmiképp. Nos, akkor marad az ímmel-ámmal elvégzett munka, szülők talán még segítenek egy darabig, de ha nincs kiút, akár férjhez is mennek, ekkor már mindegy kihez, de bárkihez, aki eltartja őket.” Még több feminista hóhányás itt: A japán társadalom hanyatlásának okai- avagy a patriarchizmus visszaüt Az igazság ezzel szemben az, hogy vannak olyan fűevő Férfiak, akik akár randiznak is nőkkel, míg persze a nagy részük szóba sem áll velük. Pontosan úgy, ahogy az, vannak olyan fűevők, akik bátortalanok vagy passzívak, még nem magyarázza meg azt, hogy a Fűevő férfiak miért választják a cölibátust vagy válnak aszexuálissá. A japán Férfiak a maguk útját járják Miután beláttuk, hogy a fűevők nagyon különbözőek lehetnek, emeljük ki azt az egy tulajdonságukat, amiben minden fűevő megegyezik. Mind, kivétel nélkül konzekvensen elutasítja a párkapcsolatokat, valamint a házasság intézményét. Ellentétben a ragadozónak vagy húsevőnek mondott Férfiakkal, akik a hagyományos nemi szerepeket testesítik meg, akiktől a japán társadalom azt várja el, hogy ne panaszkodjanak, hanem minden zokszó nélkül támogassák a családjukat és feleségüket. Még akkor is, ha eközben szarul érzik magukat és roppant mód boldogtalanok. A ragadozó Férfiak társadalmi megítélése a vagyonuk és családjuk nagyságától függ, akkor is, ha az ilyen irányú törekvéseik végtelenül nyomorulttá teszik az életüket. A fűevő Férfiakat érő kritika, érkezzen az magából a sziegtországból vagy a világ bármelyik nyelvén íródott újságcikkből, mindig a nők sérelmein alapul. Ezek a sértett, emancipált nők, ha figyelmesen olvasunk kritikus soraik között, mind arra vágynak, hogy a Férfiak továbbra is a nők kedvét keressék, tehát kényeztessék, a tenyerükön hordozzák a nőket. A fűevő Férfiak azonban magasról tesznek ezekre a társadalmi elvárásokra, amelyek eddig azt várták a szerencsétlen, a hagyományok béklyójában fuldokló salary men Férfiaknak, hogy áldozzák fel magukat a munka oltárán, a fizetésüket meg szépen adják haza a házisárkánynak. A fűevő Férfiak és a hanyatló japán gazdaság Arról, hogy a fűevők mozgalma milyen hatással lehet az amúgy is hanyatló japán gazdaságra. Ki gondol a gyermekekre? Most így visszatekintve érdekes, hogy a fűevők mozgalma ilyen sokáig elkerülte a társadalom figyelmét. Pedig már korábban is voltak arra utaló jelek, hogy valami nincs rendben a japán Férfiak háza táján. A 2000 környékén megjelent “parazita szinglihorda” jelenségnek szinte semmi visszhangja nem volt, ahogy a 2001 és 2007 között megjelent Otaku kultura vagy a japán Férfiak között tapasztalható magas öngyilkossági hajlamnak sem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. Annak az oka, hogy az elmúlt öt évben a figyelem a fűevők felé fordult, a rendkívül alacsony japán születési rátának köszönhető. Annak érzékeltetésére, hogy ez a a statisztikai adat a gyakorlatban mit jelent, arra a szerző azt a példát hozza, hogy a Tokyótól 100 kilométerre fekvő Nanmoku városka általános iskolájába 50 évvel ezelőtt még 1250 tanuló járt, míg 2012-ben már csak 37. Hogy hol vannak a gyerekek? Nincsenek gyerekek. Először 2010-ben vettek tudomást a fűevőkről, amikor az ország népessége csökkenni kezdett. Az ázsiai országban világviszonylatban az egyik legalacsonyabb, 1.39-es a születési ráta. 2011-ben ezer lakosra mindössze 7,31 születés jutott, amivel Japán a CIA Factbook 221 országot összevető listája szerint az utolsó előtti, 220. helyen áll. (Magyarország a 199. helyezett: ezer lakosra 9,6 születés jut.) Ezzel szemben a halálozási ráta (ezer lakosra jutó halálozások száma): 10,09 fő, az vezető halálok a rák, a szívbetegség és a stroke és a Férfiaknál az öngyilkosság. Ha a folyamatot nem sikerül megállítani, akkor egyre csökkenő számú munkaképes fiatal nem képes megtermelni az egyre növekvő számú nyugdijas eltartásához szükséges adóbevételeket. Munkaerő hiányában nem lesz majd, aki vissza tudja fizetni a jelenleg több mint egybilliárd (!!!) jenes Japán államadósságot, és a japán kormányzat képtelen lesz finanszírozni a szociális ellátórendszert. Mivel egyre több japán Férfi kezd a maga útján járni, a megfigyelők hatalmas méretű gazdasági összeomlással riogatnak. A megoldáson törve a fejüket a legképtelenebb ötletek merülnek fel. Ilyen volt például 2012-ben a Morinaga Tokuro pénzügyi elemző által felvetett “jóképű Férfiak adója”. Ennek a lényeg az volt, ha megadóztatják azokat a Férfiakat, akiket a külsejük miatt a szebbik nem előnyben részesít, akkor a kevésbé vonzó Férfiak könnyebben tudnak majd családot alapítani. A javalat szerint egy jóképűnek számító fűevő Férfi a fizetése 80%-át fizette volna be az államháztartásnak. Ezt a képtelen ötletet végül elvetették, mikor kiderült, hogy a japán nőket is jobban érdekli a Férfiak pénztárcája, mint a külseje, ráadásul a fűevőknek még egy akár 80%-os jövedelemelvonás mellett is megérte volna továbbra is szingliskedni. A halál és az adók A japán népességet az alacsony születési ráta mellett az öngyilkosságok magas száma is sújtja. 2009-ben 32 845 japán vetett véget önként az életének, ezek 70%-a Férfi volt. Csak 2012-ben tudták 15 év után először elérni azt, hogy 30 ezernél kevesebb öngyilkos legyen az országban. Bár már negyedik éve csökken az öngyilkosságok száma az ázsiai szigetországban, Japánban még mindig ez az első számú halálok a 15–34 évesek körében. A szigetország lakosságát öngyilkosságot elkövetők mellett évente még nagyjából 10 ezer olyan haláleset tizedeli, ami munkában való túlhajszoltság számlájára írható. A japán rendőrség adatai szerint minden negyedik öngyilkosság mögött egy olyan “devizahiteles” áll, akinek a családja a felvett hitelt az öngyilkos apuka életbiztosításából rendezi. Ilyen a japán Férfi: inkább meghal, de a családját nem taszítja adósrabszolgaságba. A japán fűevő Férfi meg inkább a maga útját járja, mint hogy saját magát tegye egy házassággal rabszolgává. A megállíthatatlan hanyatlás A korábban már említett elvetemült ötletből, a jóképűek adójából is kiderülhetett, hogy Japán milyen kétségbeesetten keresi a megoldást a fűevők jelentette problémára. 2012-ben a New York Times-ban jelent meg Alexandra Harney felvetétése, amit azóta a feminista doktrinának alárendelt fősodorhoz tartozó média minden lehetséges fórumon megpróbál elhinteni. A megoldást természetesen a nemek még nagyobb egyenlősége jelenti, ezt gondolom már minden kedves olvasónk kitalálhatta. Bingó: a) az állam támogassa a napközi otthonos ellátást, hogy a japán gyermekek gondozása olcsóbb legyen, az egyedülálló anyukák pedig munkát vállalhassanak. b) foglalkoztassanak fiatal, képzett munkaerőt, leginkább ugye nőket és ezzel párhuzamosan büntessék a túlórát, hogy a Férfiak több időt tölthessenek a család mellett, jobban ki tudják venni a részüket a mosásból, mosogatásból és vasalásból. c) női kvóta: a munkavállalók alkalmazzanak több nőt, és ösztönözniük kell a nők munkába való visszatérését a szülés után. Részletesen erről az örületről a Figyelő tavalyi Japán gazdasági reform - a nemi egyenlőség megteremtése cikkében olvashatunk Ez elsőre még akkor is jó ötletnek tűnhet, ha feltűnően figyelmen kívül hagyja a kialakult helyzetért felelős okot: a japán Férfiak nem akarnak többet a japán nőkkel dugni, amiből aztán rendre 0 számú gyerek születik. Azt most hagyjuk is, hogy nők sehol a világon, így Japánban sem akarnak dolgozni. A nők ugyanis, emancipáció ide, emancipáció oda, még mindig egy olyan gazdag Férfira vágynak, aki eltartja őket és akitől majd jól lehet elválni, amint megszülettek a gyerekek és már nincs rá szükség. Így írt erről a magyar sajtó: “Megdőlt ugyanis az elmélet, miszerint a nők nem szeretnek anyagilag függeni a férjüktől. Mint kiderült: a mai nők jóval többen házasodnak „jól”, mint akár a 40-es években – derült ki a London School of Economics kutatásából.- számolt be arról a Szabad Föld a Catherine Hakim, a London School of Economics szociológusa által végzett kutatásről. Ugyanerről a kutatásról a mértékadó politikai gazdasági hetilapunk, a HVG valamilyen rejtélyes oknál fogva úgy számolt be, hogy “megdönti azt a teóriát, miszerint a nők két műszakban dolgoznak, zsonglőrködve a munkahelyük és a háztartás között, és így a férfiaknál többet munkát végeznek.” Ezt támasztja alá a 2011-ben a Time Magazinban megjelent cikk is, amiben Sylvia Ann Hewlett arról írt, hogy a megbízható kutatások szerint a diplomával rendelekező japán hölgyek 74%-a önként abbahagyná a munkát, amint egy megfelelő gazdatestre akadt férjet fogott. Ezen hölgyek 63%-a indokolta válaszát azzal, hogy “eddigi karrierje nem hozott számára olyan kiteljesedést, mint amire számított”. A japán kormány 2011-es felmérése szerint minden harmadik japán nő egyszerűen csak meg szeretne állapodni és vidáman tengetné a napjait háziasszonyként, ha erre egyszer az életében lehetősége nyílna. Bár mindkét újságírónő végül arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy ezek a feminimus szempontjából igencsak lesújtó adatok annak köszönhetőek, hogy Japánban a napközi ellátást biztosító intézmények (óvoda, bölcsöde) rendkívül drágák, a japán gazdaság pedig a teljesítményorientáltsága miatt nem kínál a nők számára olyan nyugaton már megszokott, rugalmas megoldásokat, mint a részmunkaidős foglalkoztatás. Mindkét újságírónő természetesen figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a fiatal japán nők szivesebben maradnának otthon a gyerekkel és eszük ágában se lenne dolgozni. Mi itt a Huffnágel Életmód magazin szerkesztőségében természetesen szurkolunk mind a japán kormányzatnak, mint a japán nőknek, ahogy az Isztambuli Egyezményt is egy emberként támogatjuk. Made In Japan A fűevő Férfiak általában óvatosak és aggódva szemlélik mind a saját, mind a japán gazdaság jövőjét. Jelszavuk a takarékosság és a fenntarthatóság, ellentétben a fogyasztással és a folyamatos expanzióval. A szükség nagy úr, ez minden innováció mozgatórugója. A fűevők takarékossága és a fenntarthatóság iránti elkötelezettsége a hanyatló japán gazdaság számára kínálhat azonban megoldást a jelenleg elkerülhetlennek tűnő gazdasági összeomlás kivédésére. A fűevő kultúra ugyanis egyben fogyasztói kultúra is, amely akár a japán gazdaság motorja is lehet azáltal, hogy a vásárlóerő egyre inkább a Férfiak markában fog koncentrálódni. A fűevők nagy tömegének hatására előbb utóbb meg fognak jelenni a piacon a csak és kizárólag Férfiakat megcélzó termékek és szolgáltatások. Pontosan úgy, ahogy a számítógépes játékok piaca is őket célozta az iparág első 30 évében, amig aztán a kislányok egy új generációja rá nem ébredt arra, hogy ha nem kezd el játszani, akkor soha nem fogja elvesziteni a szüzességét. Napjainkban megfigyelhetjük, hogy egy korábban szubkultúrának számító iparág hogyan válik a globális gazdság részévé, hála Pongnak, Pac Mannek és mindenkinek, akinek csak pénisz himbálódzim a lába között. A ma napig is kizárólag Férfiak által dominált Otaku kultúra már 2005-ben is évi 2 milliárd jenes piacot jelentett. (Geek Spending Power, 2005). A Férfiak képesek a semmiből létrehozni maguknak egy egész iparágat A Sony, a JVC, a Toyota, a Honda, a Canon, a Ricoh, a Nintendo, az Olympus, a Panasonic, a Seiko: szinte a végtelenségig sorolhatnánk azokat a márkaneveket, amelyeket egykor, de talán még ma is világszerte a minőség szimbólumaként emlegetnek. A japán Férfiak által megálmodott és legyártott személygépkocsik és elektronikus szórakoztató eszközök emelték fel az amerikaiak által csak az atombomba tesztelésre használt középkori zárt társadalmat a világ egyik vezető gazdasági hatalmává. Shinzo Abe japán miniszterelnök és a többi, szintén a pina bűvöletében élő mangina politikus nem hajlandó észrevenni, hogy a japán gazdaság mélyrepülésének a valódi a nők indokolatlan támogatása, a feminizmus térhódítása volt. Ahogy a háború utáni japán társadalmat is a Férfiak munkabírása és ragyogó elméje tette naggyá, a mostani válságból sem a nők fogják kicincálni az országot. Pont ellenkezőleg: a nők további támogatása csak tovább fog rontani az ország helyezetén. A egyedüli megoldást a Férfiak helyzetbehozása jelenti és semmi más. A fű zöld, a pirula piros Ebben a részben azt tekintjük át, hogy mik a hasonlóságok és a különbségek a leginkább az angolszász világban elterjedt MGTOW és a japán fűevők mozgalma között. Személy szerint én örök hálával tartozom a MGTOW-nak az általa kínált perspektiva és a nők természetérer vonatkozó ismeretek miatt, és úgy gondolom, hogy a japán fűevők pedig remek példát szolgáltatnak a MGTOW mozgalom számára azzal, hogy hogy megmutatják, milyen egy olyan társadalom, ahol a Férfiak többsége már a saját útját járja. Bár az MGTOW mozgalom szinte alig múlt 5 éves, de már most rengeteg követője és támogatója van Amerikában, Európában és Ázsia egyes területein. Ez a nem mindennapi siker a mozgalom számos szószólójának köszönhető, akik az internet segítségével juttatják el a világ legtávolabbi pontjára is a mai nőkről alkotott lesújtó véleményüket, lerántva a leplet arról, hogy ezek a modern, emancipált nők a feminizmus “vívmányainak” köszönhetően micsoda veszélyt jelentenek minden egyes kékpirulás Férfi életére és biztonságára. Aki már vette a fáradságot a keserű piros pirula lenyeléséhez, azonnal megvilágosodik annak tekintetében, hogy milyen sokáig nem vette figyelembe a feminizmus társadalompusztító ténykedését. A piros pirula megemésztése után mindenki képes lesz a saját VALÓS érdekeinek felismerésére, majd megkezdeni a feminácizmus ellen a harcot a közvélekedés átformálásával. A fűevő Férfiak eddig nem törödtek azzal, hogy a mozgalmukhoz ideológát társítsanak, ez ugye a “fűevés” következménye. A fűevők az elmúlt 20 év azonban sikeresen hoztak létre Férfi számára szolgáló tereket. Míg ezeket a MGTOW mozgalom ideológia alapon sürgeti, addig ezek szükségességére a fűevők maguktól, ösztönösen jöttek rá. Ez hátborzongató. A ”Leválni a nőkről, elkerülni a házasság jelentette csapdát és kivonulni a társadalomból” ellenkultúra a legkülönbözőbb társadalmi és gazdasági rétegekből kikerülő japán Férfiak terelte egy zászló alá. Ahol nem volt számukra hely, ott megteremtették, lásd a fentebb már emlegetett Otaku kultúrát, amely 2011-re világ szinten már egy 809 milliárd jenes, azaz kb 8 milliárd dolláros piaccá nőtte ki magát. (Yano Research 2011) Pár éve ezt az évi 8 milliárd dollárt még minden bizonnyal nőkre költötték volna a Férfiak, most viszont egy olyan iparágat támogatnak vele, amiből szinte kizárólag Férfiak profitálnak. Ha ezt megértjük, akkor könnyen belátjuk azt, hogy miért írtuk korábban azt, hogy a fűevők szép lassan erodálni fogják az eddig a nők kezében összpontosuló vásárlóerőt. Előbb utóbb erre az olyan nagyvállalatok is fel fognak figyelni, mint a Vodafone, ami most még simán diszkriminálhatja a Férfi dolgozóit abból kiindulva, hogy jelenleg egy családban - a nők hypergámiájának köszönhetően - ugyan a Férfiak keresik meg a havi mobilszámlára valót, a forgalmat mégis azok a nők generálják, akik folyamatosan a készüléken csüngnek a semmiről beszélgetve. Míg a MGTOW a Férfifelszabadítási mozgalom államfőit és nagy tanítóit adta, addig a fűevők közül kerülnek ki a ennek a mozgalomnak a művészei és vállalkozói. Egy társadalom felépítéséhez és működtetéséhez szükség van mindegyikükre, úgy a feminizmus elleni harc sem nélkülözheti egyiküket sem. Ahogy a társadalmi változások kikényszerítéshez a nőkkel és a feministákkal kapcsolatos közvélekedés gyökeres megváltoztatására van szükség, úgy a a kormányzatok és a nagyvállalatok gondolkodásának megváltoztásához pedig számottevő vásárlóerőt kell felmutatni. A fűevők divaton és a szépségápoláson kattogó csapata újradefiniálja a Férfiakról, a Férfiasságról alkotott képünket. A Férfiak identitása tükrözi a társadalomban betöltött szerepüket és a japán Férfiak új generációja sikeres abban is, hogy felszabadítsa a Férfiakat egy sor, idejétmúlt, a Férfiaktól azonban még mindig hagyományosan elvárt viselkedésforma alól. Ezeknek a ma még lebuzizott feminin japán Férfiaknak lesz köszönhető az, ha majd nekünk sem kell kifizetnünk egy randin a kiszemelt nő fogyasztását. Azt is, ha majd nem nekünk kell kezdeményeznünk egy ismerkedést, mert pont elég kétségbeesett pinás lesz minden szórakozóhelyen ahhoz, hogy egymást tapossák annak érdekében, hogy valaki aznap este alaposan kisámfázza őket. Végül, de nem utolsó sorban ők fogják kinevelni a nők új generációját is, akik majd hajlandóak lesznek végre akár egy életen keresztül is eltartani egy Férfit. A fűevőkkel kapcsolatos japán vélemények nagyon változatosak. Az oszakai Egyetemen tanító Masahiro Moriaka professzor szerint a japán feministák ellenségesen és apatikusan állnak hozzájuk, míg a japán nők általában véve kiváncsian várják, hogy mi fog ebből kisülni. Moriaka professzor megemlíti például, hogy egyes japán feministák megpróbálták a családon belüli erőszak terjedését a fűevők számlájára írni. Hát nem röhejes? A japán fűevők messzeföldön hiresek arról, milyen kedvességgel közelednek a női nem képviselőihez, így a japán feministák vádjai ezért elég eszementnek tűnnek. A japán feministák azonban az elmúlt pár évben telekürtölték a világsajtót a szokásos erőszakmatrával: Japánban a fűevőknek köszönhetően tombol a nők elleni erőszak, a megbízható statisztikák szerint 2012 első félévében a regisztrált esetek száma 46.3%-al nőt a tavalyi év hasonló időszakában regisztrált esetek számához képest. Ez elsőre drámaian hangzik, belátjuk, de akkor olvassuk csak tovább a nemzetközi sajtót bejárt cikket. Ebből megtudhatjuk, hogy a Japánban tomboló nőellenes erőszak kőkemény 2016 esetet takar. 2012-es évben 2,016 japán embert, zömében nőt bántalmaztak. Tudjuk, hogy egy is sok, de könyörgöm: Ez a pár eset jelentené, hogy Japánban a fűevők nőellenes erőszakhullámot okoztak? Miközben a japán rendőrség abban az évben 1 382 154 bűnügyet jegyzett fel? Milyen erőszakhullámról hadoválnak a buggyant femcsik, ha az összes bűncselekmény száma 2002 óta a felére csökkent és még 2011 óta is 6.7%-al kevesebbet bűnöznek a japánok? Tegyük még ehhez hozzá azt, hogy 2012-ben a gyilkosságok a gyilkossági kísérletek számával együtt összesen 103 esetet tettek ki, és a második világháború óta nem tapasztaltak ilyen alacsony számot. A feministák egy olyan országból jelentettek 2016 eset miatt járványszerűen terjedő nőellenes erőszakhullámot, ahol évente 30.000 öngyilkos és 10 000 túlhajszoltság miatti haléleset következik be, akik nagyrésze mind Férfi áldozat volt. A feministák igyekeznek Japánt olyan országnak lefesteni, ahol tombol az erőszak, valójában az ország a világ legbiztosságosabb helye. (The Japan Times, 2014) Azt gyanítom, hogy fűevő Férfiak alaposan kiszúrtak a japán feministákkal, mivel őket aztán egyáltalán nem lehet agresszióval vádolni. A japán példából kiindulva, amint egy ország Férfi populációjában többségbe kerülnek a fűevők, az MGTOW-k, a nők egyre nagyobb része ébred rá arra, hogy az a rengeteg Férfiellenes vád és uszítás mind hazugságokon alapult. A társadalmak számára nyilvánvalóvá fog válni, hogy miről is szól valójában a feminizmus. Piros pirula Eközben a feminizmus a nyugati társadalmakban mindehol kivétel nélkül felépítette a maga gynocentrikus birodalmát. Ez a pinabirodalom a Férfiak eldobhatóságát hirdetve, a Férfiakat folyamatosan demonizálva egyfolytában a Termetés Koronái ellen uszítja a nőket. A méltóságában megtépázott nyugati Férfi kétségbesve keresi a nők kegyeit. A nyugati nők felismerve a Férfiak kiszolgáltatott helyzetét, a Férfiakat manipulálva, bennük állandó bűntudatot ébresztve, folyamatosan megszégyenítve addig rombolták a Férfiak önbecslését, amig azok a jutalomszex reményében kezes bárányokká nem váltak. A feminizmus meggyőzte a nyugati Férfiakat, hogy jó lesz nekik, ha hagyják, hogy a nők legyőzzék és megalázzák őket. Az MGTOW mozgalom nem tesz mást, mint hogy visszaállítja a Férfiak megtépázott önértékelését. A MGTOW ráébreszti a társadalmakat arra, hogy a Férfi egyáltalán nem eldobható, és hogy egy sereg dolog köszönhető nekik. A Férfiak pedig a MGTOW segítségével régi, már már elfeledett öntudatukra ébredhetnek és újra felfedezik magukban azokat a képességeket, a motivációt és a hajtóerőt, aminek köszönhetően egyszer régen kiérdemelték a teremtés koronái jelzős szerkezetet. A MGTOW azonban kétélű fegyver. Míg segítségével a Férfiak visszatalálnak régi önmagukhoz, kiméletlenül leleplezi a nők alaptermészetét. Lerántja a leplet a mérhetlen önzésükről, az infantilizmusukról, a telhetelenségükről, a lustaságukról, a manipulációikról és megtévesztő viselkedésükről, emellett hatékonyan pukkasztja a nők mesterségesen felduzzasztott hamis önértékelésést, azt a valós értéküknek megfelelően állítja be. Ami manapság már egyedül csak a szexet jelenti. Ha pedig a Férfi-nő egyenletből kivesszük a szexet, akkor a nő nem fog tudni többet megélni a pinája árúba bocsátásából. A MGTOW megfosztja nőket a Férfiak feletti minden hatalmuktól és emiatt vannak mocskosul beszarva mind a maguk útját járó Férfiaktól. Hogy mennyire, azt jól mutatja, hogy ha megkérdezzük a Google keresőt a 2013 keletkezett MGTOW témájú weboldalak iránt, akkor 156 000 találatot kapunk, ám az első oldalon kivétel nélkül csak gyalázkodó, vitriollal írt, a mozgalmat kritizáló feminista gyűlöletcikkeket találunk. Ha a 2014-es évet vizsgáljuk, akkor már most 96 500 találatot kapunk, pedig még csak 2 hónap telt el az évből. Ez azt mutatja, hogy az emberek elkezdtek beszélni a MGTOW-ról. A MGTOW mozgalom robbanásszerűen növekszik. A Férfihang a világon mindenütt hallgatókra talált és ha lassan is, de a világ reagálni kezd rá. Bár a MGTOW egy soha nem megpihenő és fáradhatalan mozgalom, aminek eredményeképp egyre több Férfi ébred rá arra, hogy kik is ezek a nők, akik nap mint nap körülvesznek minket és arra is, hogy mikre nem képesek, ha hagyjuk nekik. Hatására még jó pár nő is csatlakozik a mozgamunkhoz, nem mint ha szükségünk lenne rájuk, de az ember ne legyen válogatós. A klasszikus Férfijogi mozgalomhoz (MRM) képest a MGTOW még csak óvodás korú, hisz alig telt el 5 év az indulása óta, de már most többet értek el vele a Férfiak, mint ezidáig összesen a Férfijogi mozgalomnak köszönhetően. Ennek az az oka, hogy a nagyjából 15 éves Férfijogi mozgalommal szemben a MGTOW nem csak könyörtelen őszinteséggel beszél a mai nőkről, de egyúttal ugyanabban a csomagban kínálja a velük szemben alkalmazandó megfelelő válaszcsapást és stratégiát is. Azzal, hogy a MGTOW visszaállítja a Férfiak megtépázott méltóságát, miközben leleplezi a nők valódi értékét, az alapjáig fogja visszabontani a Gynocentrikus birodalmat és a mélybe taszitja a nőket arról a piedesztálról, amelyet ők valójában soha nem érdemeltek ki. Amint a Férfiak újra értékkel töltik meg a feministák által megtépázott Férfiasság eszményképét, felszabadítják magukat az elnyomó rendszer alól, és egyből visszaütnek. A MGTOW mozgalom a feminista zsarnoksággal szemben folytatott harcában napról napra nagyobb társadalmi támogatottságnak örvend. Ahogy egyre több MGTOW bújik elő, annál hamarabb fognak rájönni a kékpirulás Férfiak, hogy az az élet, amit eddig magukénak gondoltak, hazugságokon alapul és egy kalap szart sem ér. A ENSZ azt tervezi, hogy 2016 legyen a Nők Elleni Erőszak megállításának éve. Azt szerintem ők sem gondolták, hogy ebből könnyen az sülhet ki, hogy mintegy három és fél milliárd magányos nő fog várakozni naponta az ELTE jogi kar környékén a saját megerőszakolásukban reménykedve. |
Iratkozz fel a hírlevelünkre!
Lájkold facebook oldalunkat!
Kapcsolódó cikkeink:
JAPÁNBAN MÁR NEM DIVAT A PINAJapánul a szex szó szerinti fordítása "húskapcsolat". Ezért nevezik növényevőknek azokat a Férfiakat, akiket nem érdekel a "hús".
A JÖVŐ JAPÁN KOTONJÁHOZ MÁR NEM KELL NŐA Férfiak számára hight-tech maszturbációs segédeszközöket gyártó japán TENGA cég hamarosan piacra dobja az első eldobható műpunciját. Az eszköz becsomagolva egy gumióvszer nagyságú csomagolásban kapható 2 dollár alatti áron, a megszokott módon elfér a farzsebben is.
A PORNÓ = SZABADSÁGÖsszeszedtük, hogy ezidáig mi mindent köszönhetünk az online pornográfiának.
|
|
|
Társadalmi folyamatokat felgyorsító Pro-Férfi magazin, a felnövekvő és a kifejlett alfahímek birodalma. Senki nem szorított pisztolyt a homlokodhoz azért, hogy olvasd, vagy hozzászólj. Ha felidegesíted magad, akkor először gondold meg, jó helyen jársz-e: Ez itt nem a Titanic mentőcsónakja. A kommenteket NEM moderáljuk.
No Bullshit Since 2012.
|